Dohányzás: függetlenedés vagy függőség?

Hogyan vegyük el gyermekünk kedvét a cigarettától?

Nagy lesz a kockázata annak, hogy a szervezetben a több éves dohányzás nyomai valamilyen egészségkárosodás, komoly betegség formájában jelennek meg, a cigaretta elhagyása után is.

Annak érdekében, hogy a dohányzás ne váljék a fiatalok szenvedélyévé, egy fő célra kell összpontosítani a figyelmünket, majd latba kell vetni minden tudásunkat és erőfeszítésünket: a serdülő olyan ismeretekkel rendelkezzék, amelyek révén ne legyen kedve rágyújtani.

A leggyakoribb okok a dohányzásra

De lássuk, milyen okok vezethetnek ahhoz, hogy a fiatalok dohányzási szokásai kialakuljanak. A nagyszabású, füstölés elleni kampányok és tiltás ellenére a cigarettázást például még mindig sok tizenéves elegánsnak, a csábítás vagy a sikeresség egyik eszközének tartja. Pedig ennek ellenkezője az igaz: egyáltalán nem vonzó vagy sikeres egy cigarettázó fiú egy nem dohányzó lány számára - erre jó, ha felhívjuk serdülő gyermekünk figyelmét.

További okok lehetnek: elképeszteni, "pukkasztani" a környezetet (mert mások is így csinálják), vagy áthidalni a serdülő- és a felnőttkor közti korszak nehézségeit, netán kimutatni az önálló akaratot a szülőkkel szemben. Nagyon sok fiatal beleesik ezekbe a csapdákba... Emellett azonban, ha mi, szülők is dohányzunk, lehetőleg hagyjuk el a cigarettát, vagy kérdezzük meg önmagunktól: tudjuk-e, hogyan kell lebeszélni gyermekünket a dohányzásról, mikor kerüljük a témát, és mikor hozzuk szóba? Amennyiben nem igazán vagyunk mindezzel tisztában, nem árt, ha tájékozódunk a témában.

Korcsoportok viselkedése - véleménye

A szakemberek nagyjából három korcsoportot különböztetnek meg, melyekben gyermekünk már többé-kevésbé érzékeny az ajánlásokra, tiltásokra és az egészségügyi ellenérvekre a dohányzással kapcsolatban. Nincs viszont ideális kor, amikor feltétlenül beszélnünk kell gyermekünkkel a dohányzás veszélyeiről, de minél előbb tesszük azt meg, annál jobb. Mindamellett életkortól függően másképp fog figyelni, hallgatni ránk a csemeténk, ezért érveinket ahhoz kell igazítanunk.

• A késői gyermekkor

8-12 éves korban rendszerint még erős az ellenállás a felnőttek dohányzási szokásaival szemben. A gyermekek sokfelől hallják, hogy az milyen egészségtelen, amellett a cigarettának rossz a szaga, a füst csípi a szemüket, köhögni kell tőle... Azonfelül, ha tanúi lesznek, hogy valamelyik családtagjuk milyen nehezen tud leszokni a cigarettáról, az intő jel lehet a számukra. Ebben a korban a gyermekben ég a tudásvágy is, mohón nyúl új ismeretek után az élet minden területén, ezért jól tesszük, ha az ő tudásszintjén hangsúlyozzuk a dohányzás ártalmait, káros hatásait a légzőszervekre (képet is mutathatunk róla), az egész szervezetre, vagy ecseteljük neki a cigarettában található káros anyagok tulajdonságait. Így tehát már a dohányzás lehetséges megjelenése előtti, első korcsoportba tartozó gyermekünket is nagyon fontos megfelelően felkészítenünk a majdani füstölésből fakadó veszélyekre, a kísértésnek való ellenállás jelentőségére.

• A serdülőkor

Ebben az életszakaszban gyakran nehezen valósul meg a párbeszéd a szülőkkel, akik a tekintélyelvűséget képviselhetik a gyermek számára, és így ő függetlenedni akar tőlük. A test és a lélek épülőfélben, a személyiség kialakulóban van - a szülői intelmek sokszor csak pusztába kiáltott szavak maradnak a számára. A tudományos vagy a racionális magyarázat a dohányzás ártalmai tekintetében általában még csekélyebb visszhangra talál náluk (a rákbetegség kockázata pld. meglehetősen távol áll tőlük). Ezzel szemben a cigarettázást gyakran összefüggésbe hozzák az ünneplés, a barátokkal való kikapcsolódás, bulizás kellemes perceivel.

Helyes hát, ha elemezzük számára az okokat, melyek a cigarettázásra ösztönzik, és igyekszünk az ő szempontjait is figyelembe véve lebeszélni róla. Egy olyan életszakaszban, melyben az önazonosulás új modelljét keresi a gyermek, előnyben kell részesítenünk a pszichológiai érveket, és hathatósan meg kell cáfolnunk a dohányzás minden "előnyét" a szemében, pld. az alábbiak szerint felhívva a figyelmet rá:

• A cigarettázás nem a felnőttektől való függetlenedés vagy a felszabadultság jele, hanem az egyik legkárosabb függőség, szenvedély. A dohányosok nem lehetnek büszkék arra az ördögi körre, melyet a cigaretta rajzol köréjük;
• A dohányzás nem jelent kötelező átmenetet a felnőttkorba: egy cigaretta elszívását sokszor nem is igazán élvezi a serdülő, és attól nem fog idősebbnek látszani;
• A dohányzás sokba kerül : a zsebpénzből gazdálkodva egy-egy doboz cigaretta megvásárlása jelentős összeg, és nagymértékben csökkenti a kedvenc CD-hez, videójátékhoz vagy a vágyott ruhadarabhoz való hozzájutás esélyeit;
• Nem lesz senki vonzóbb attól, ha társaságban vagy netán udvarláskor rágyújt: a dohányfüst kellemetlen mások számára, a cigarettázástól rossz lesz a lehelet, köhögés, krákogás állhat elő stb.;
• A sportteljesítményre való negatív hatása sem elhanyagolható (hamarabb kifogy a szuszból a sportoló, majd testedzés után nehezebben szedi össze magát).

• A pubertáskor vége

Normális esetben a serdülőkor mélyreható változásai ilyenkor már végbementek. A lassan felnőtté váló tinédzser érzékenyebben reagál a dohányzás káros hatásait érintő tudományos magyarázatokra, mint korábban. Amikor választania kell, fontolóra veszi a nem dohányzás előnyeit, ismeri a füstölés okozta betegségeket, a halálozási rátát. Ha már elkezdett dohányozni, tanácsos tesztelnie nikotin-függőségét, és aszerint megválasztatni vele a leszokás módját - addig, amíg még viszonylag könnyen megy...

A család szerepe a szenvedélyek megelőzésében

Bármilyen életkorban is legyen azonban gyermekünk, nekünk, felnőtteknek - szülőknek, más családtagoknak - a szerepe és példája döntő fontosságú a dohányzás szenvedéllyé válásának megelőzésében is. Figyelnünk kell minden intő jelre, rá- vagy leszokási kísérletre, és meg kell tennünk a helyes lépéseket azok függvényében, példát mutatva azzal, hogy a családban lehetőleg senki se dohányozzék.

Olvasson többet a Patika Magazin oldalán:

Dohányzás - Nikotinfüggyőség

Forrás: Patika Magazin